A gyereknap küszöbén toporogva, mi másról is szólna mai írásunk, mint azokról a virgonc rossz csontokról, akik édesítve napjainkat, mindig mosolyt csalnak szemünkbe, még ha néha ez a jó kedv mérgelődéssel is keveredik. 
Valószínű, hogy amikor az okos szerkezet tervezői nekiálltak munkájuknak, nem a régi történelmi hagyományokkal rendelkező matrjoska babát kívánták utánozni. Viszont, abban a pillanatban, amikor először láttuk a StoryHome kütyüt, egyszerre ez ugrott be szinte mindenkinek az asztal körül. 
Szóval a külső valóban nem számít elven kezdtük, minden részletre kiterjedő vizsgálatunkat. Nem kellett Platóni mélységbe ásni magunkat, hiszen a kütyü alapvetően nem tartalmaz semmilyen extra, technológiai újítást. Sőt, a forgalmazó úgy reklámozza az eszközt, hogy a gyereknek végre nem kell képernyő előtt ülni, nem kell játékkonzolt nyomkodnia. 


A megvalósítás és kivitelezés célja az lehetett, hogy a családok egy olyan eszközt kapjanak, ami jóval túlmutat az átlagos kapcsolattartáson. Muszáj valami újdonságot tenni a sztoriba, hiszen a szokásos beszélgetésekre ott vannak a telefonok, tabletek és egyéb alkalmazások. 


Az egyszerűség talaján maradva a történet arról szól, hogy a készüléket csatlakoztatjuk, és már mehet is a mese. A nagyszülő felmondja, a szerkezet rögzíti, ami bekerül a gyerek szobájába, és lefekvés előtt finom fényjátékkal jelzi, hogy meseidő van. 
A teljes folyamat lejátszódhat applikáción keresztül is, így akár a vonaton ülve felmondható telefonra a gyereknek szánt történet. Az alkalmazásnak hála, a mesét lehet szerkeszteni, hozzátenni és elvenni belőle. A StoryHome mindenképpen arra alkalmas, hogy játékossá tegyük vele az esti együttlétet, kapcsolatot tartsunk a rokonság távolabbi tagjaival, és nem elhanyagolandó azt sem, hogy mindeközben a gyerek egy új világot ismer meg.